Átadták a Göndöcs Benedek Középiskolában kialakított népművészeti emlékszobát, ami a Gyulai Népművészeti és Háziipari Szövetkezet értékeit őrzi meg az utókor számára. A hatvan évvel ezelőtt alapított, 2008-ban megszűnt szövetkezet és utódszervezete összesen több ezer embernek adott munkát, hozzájárult a huszadik században kis híján halálra ítélt népi kézművesség értékeinek megőrzéséhez, termékei pedig a világ számos táján népszerűsítették hazánkat.

Iskolánk megalapítása óta folyamatosan arra törekszik, hogy megőrizze azokat az értékeket, amelyeket őseink teremtettek – fogalmazott a pénteki eseményen tartott köszöntőjében dr. Czirok Sándor. A Göndöcs Benedek Középiskola igazgatója elmondta, intézményük a megyében elsőként oktatott népi kismesterségeket, népművészeti szakközépiskolai képzést is folytattak, a néprajz bekerült az órarendbe és egy néprajzi szaktantermet is létrehoztak. Ennek kapcsán szólt pedagógus munkatársuk, Széll János munkájáról.

Pál Miklósné, a Népművészeti Egyesületek Országos Szövetségének elnöke kiemelte, sokan megfogalmazták, hogy csak az az ember, család, település és ország képes továbbfejlődni, amely ismeri múltját, gyökereit, és értékeit meg tudja őrizni.

– A népi tárgykészítés mesterségbeli fogásai régen apáról fiúra, anyáról lányra szálltak. A nagyipar huszadik századi térhódítása és a század közepe után jelentkező gazdaságfilozófia azt irányozta elő, hogy nem lesz szükség a kézművességre – ecsetelte a szakember. – Szerencsére ez nem vált valóra. A háziipari szövetkezetek a 20. századra átmentették azt a tudást, amelyet napjainkra igazi kincsnek tartanak, és ami miatt népművészeti nagyhatalomnak tartják hazánkat.

Dr. Pacadzisz Oresztész, a gyulai polgármesteri hivatal önkormányzati és kulturális osztályának vezetője kifejtette, a kiállításon múlt, jelen, jövő kapcsolódik össze, és a tárlat hűen tükrözi Gyula több nemzetiségű múltját és erdélyi kapcsolatait.

– Egy komoly összefogásnak köszönhetően, értékteremtő, hagyományokat átörökítő közkincs jött lére – hangsúlyozta a szakember.

Vigh Imre, a Gyulai Népművészeti és Háziipari Szövetkezet utolsó elnöke kiemelte, a kiállítás szövetkezetük munkájának egy szeletét, illetve a népi iparművészet számos megjelenési formáját mutatja be.

– A népművészet, a békési szűcshímzés, a kalotaszegi kézimunka, a székely-csángó motívumokat feldolgozó gyulai csángó szőttes, a torontáli szőnyeg, a paraszti hagyományokat őrző rongyszőnyeg elkészítési módját megőrizve, iparművészek bevonásával és tervei alapján a használati és dísztárgyak a népi iparművészet részeivé alakultak.

A társas vállalkozássá formálódott szövetkezet 2008-ban szűnt meg, a megőrzött értékek ekkor Sarkadra kerültek, majd Durkó Károly, a Városbarátok elnöke, önkormányzati képviselő interpellációját követően felgyorsultak az események, és a különleges alkotások a már említett összefogás és közös gondolkodás eredményeként visszaérkeztek Gyulára, a Göndöcs Középiskolában kialakított emlékszobába.

Az Egyesület Államokban is kedvelték az alkotásokat

A kicsiny vállalkozás nagyszerű szövetkezetté erősödött – írja a 2010-ben megjelent Gyula régen és ma album szövetkezet történetével foglalkozó fejezete. – Az 1970-80-as években már több mint 800 ember – 90 százalékuk bedolgozó – által készített konfekció és kötöttáruk tömege jutott el a szocialista országok piacaira. A kézimunkák, hímzések, szőttesek és szőnyegek a „tőkés” országok áruházaiba, svéd, norvég, olasz, német, holland dán, francia, angol piacra valamint a tengerentúli országokba, az Egyesült Államokba, Kanadába, Japánba kerültek.

– Akik kézművességgel foglalkoztak, a lelküket, a szívüket tették a termékhez, és a lehető legszebb munkát adták ki a kezükből – húzta alá Vigh Imre. – Még, ha sorozatgyártásban is készültek – és ne gondoljon senki tízezres nagyságrendre – minden darabnak látszott az egyedisége.

A korábbi elnök arra is felhívta a figyelmet, hogy az évtizedek alatt számos generáció tagjai, közel ötezer ember dolgozott a szövetkezetnél.

forrás: beol.hu

A nagyobb méretben való megtekintéshez, kérjük kattintson a képre!